|
Te bölcsen egy tematikus egységet hoztál létre alkotótársaid közül, ezzel is jellemezve önnönmagad. Gömbszobraidat állítottad ki, ahogyan te mondod, a golyókat. Ősformák ezek, amelyek szobrászukat is kiszabadítják az idő börtönéből. A gömb, a golyó önmagába záruló forma. Klasszikus gondolkodóink állítják, Isten teremtette meg először a gömböt s abból formálta hosszas műgonddal... |
|
Raffay Béla Ölelkezők című kis bronzszobrát régóta nézem, egyre hálásabban azért, amit kaptam tőle. Alig magasabb, mint szerzőjének jólesően tenyérbe fogható, úgynevezett marokszobrai, amelyek belsejéből egy-egy kuporgó alak még éppen csak feszegeti gömb alakú burkát. Ebben már kibontakoztak a főbb testrészek, ha a kisebbek, mint a kéz- és lábfej még láthatatlanul benne maradnak is a nagyobb formákban; tagoltabb és bonyolultabb lett a kidomborodások és homorulatok rendszere, az egész már nem kívánkozik az ember tenyerébe, inkább helyenkénti végigsimításra, mint körbefogásra hívogat. Nem egyetlen testre összpontosít, mint szerzőjének szinte minden más szobra, főtémája nem a nő érzéki szépsége, mint azoknak oly sokszor, bár az egyik test jellegzetes arányú idomain fölismerhetjük a másutt számos változatban kidolgozott és ünnepelt, gyönyörűségesen életteli nőalkatot. |
|
Szobrot sohasem csupán szemünkkel látunk. Amit szemlélünk, fejtegette Wittgenstein, azt szemünk már önkéntelen értelmezésünk szerint, a képzelet segítségével látja valaminek. Előfordulhat, tette még hozzá a filozófus, hogy felhívják figyelmünket az alkotó szándékára: „Du musst es so sehen, so ist es gemeint”, így kell látnod, ilyennek szánták. Csakhogy a művek persze mást is mondhatnak, mint amit készítőjük szánt nekik, s az sem biztos, hogy előre meghatározott vagy akár utólag meghatározható céllal jöttek létre. |
|
Raffay Béla marokszobraira mintegy tíz éve kezdtek odafigyelni a műítészek. Sokan nem értették, mi az oka, hogy egy, a negyvenes éveit elhagyó emberből miként válik hirtelenjében kiállító és keresett szobrász. Mert Raffay valóban ekkor kezdett el dolgozni – habár képzőművészeti főiskolát végzett, s a környezete mindig tudta róla, hogy nem csak kőfaragó, nem csak mozaiklerakó mester. Raffaynak élete deléig mintha nem lett volna elég fontos az, amit a szakmájáról megtanult, mintha ambíciója sem lett volna – így hát a pálya szélére állt. |
|
Raffay Béla a magyar szobrász középnemzedék meghatározó jelentőségű alakja. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozik, amelynek mestere Somogyi József, így e nemzedék korán elkötelezte magát a köztéri plasztikákkal. Különös, hogy Raffaynak mégis ez az első, szabad térre kihelyezett, bronzból készült nagy szoborműve. Öt korábban a kis és zárttá alakított tárgyakban rejtőző formai és tartalmi lehetőségek kutatása vonzotta |
|
Manapság sokszor folyik vita arról, kinek és hol állítsunk szobrot. Ezeket a vitákat egy érett demokráciában szükséges és hasznos lefolytatnunk, ha nem akarunk minden nemzedék életében új szoborparkot kialakítani vagy köztéri emlékműveinket zárt múzeumi térbe áthelyezni. |
